Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Villamosok színeváltozásai Beszélgetés Balogh Imrével. PR Herald, 2005. január 2. A fokozódó kényelmi igény és az évtizedek során kialakult új követelmények szükségessé tették, hogy a környezetünket – amelybe a városi tömegközlekedés jármûvei is beletartoznak – minél inkább az ember szolgálatának jegyében alakítsák ki. A tervezõk felismerték a színek megválasztásának hatalmas jelentõségét, ami nem korlátozódik a biztonságtechnikai szempontok érvényesítésére. Balogh Imrével, a BKV Múzeum vezetõjével, a városi tömegközlekedés színváltozásairól beszélgettünk. – A városi tömegközlekedés indulásakor vajon mi alapján választották ki a jármûvek színeit? – Valószínûleg ma már senki sem tudja megmondani, hogy miért pont ezekre a színekre esett az illetékesek választása. Sem a társasági, sem a levéltári iratokban nem esik szó errõl. Az országban általában zöld, sárga, barna, vörösbarna, piros színeket alkalmaztak a közúti, illetve városi vasúti jármûveken. Semmiféle szabály nem ismert, általában minden városnak, társaságnak megvolt a saját színe, sõt esetenként – azonos társaságon belül – ezek idõben változtak is. A Millenniumi Földalatti Vasút abban is különleges, hogy jellegzetes sárga színe száztíz éve változatlan. – Született-e anno városkép-tanulmány a színválasztásról? – Nincsen tudomásom semmilyen erre vonatkozó elemzésrõl; napjainkban pedig a városvédõk nem engednek arculati változtatást, pont a városképre hivatkozva. Voltak ugyan „próbálkozások”, például az 1960-as évek elején, amikor a Fõvárosi Villamosvasút (FVV) akkori új vezetõi az NDK-szerte általánosan, más országok városaiban pedig néhol alkalmazott világosszürke-elefántcsont színt akarták önkényesen bevezetni Budapesten. Az „ügy” a Fõvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé került, ahol úgy döntöttek, hogy Budapesten meg kell tartani a hagyományos sárga színt (a felsõ fehér díszléc alatti sárgát), és az FVV-nek át, illetve vissza kellett fényeznie a már átfestett hat kocsit. – Régi fényképeken gyakran látni feketének tûnõ kocsikat is. Mennyire volt elterjedt szín a vörösbarna a pesti közlekedési vállalatoknál? – Budapesten kezdetben egyes társaságoknál sárgák, másoknál barnák voltak a villamoskocsik, de csak a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, a Budapest-vidéki Villamos Közúti Vasút és a Budapest Helyi Érdekû Villamos Vasút szerelvényei voltak vörösbe hajló barnák, utóbbiak is csak kezdetben. – Mikor egységesítették ezt a sokféle elnevezésû közlekedési vállalatot? – A fõvárosban a közlekedési vállalatokat – a Munkástanács 1918. nov. 2-i ülésén hozott határozat értelmében – elõször – átmenetileg – a forradalom idején (két nap alatt!) „egységesítették” Budapesti Egyesített Városi Vasutak néven. Csak 1923. január 1-ével egyesítették véglegesen a cégeket, amikor a BKVT és a BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút) házasításával, illetve fõvárosi tulajdonba kerülésével megalakult a Budapest Székesfõvárosi Közlekedési Rt., amely „üzemkezelésébe” vette a többi kisebb társaságot is. A BSzK Rt. a villamoskocsik fényezése tekintetében a BVVV-nél szabványos ma is alkalmazott színezést vette át és egységesítette pár régi kocsi kivételével. – Volt-e akkoriban „egységes arculattervezés” a még különálló, vagy a késõbb összevont cégeknél? – Ez a fogalom eleinte nem ismert. A fehér-sárga színterv egységesítése (a barna díszléccel) a saját tulajdonú, és a csupán üzemkezelésben lévõ jármûveken ezzel a ma divatos kifejezéssel is illethetõ, de akkoriban az utasok a városi vasutat szolgáltatásain – követési gyakoriság, eljutási idõ, átszállási kényszer, megállók távolságai, zsúfoltság, viteldíj, tisztaság – keresztül ítélték meg, értékelték. – A Fogaskerekû eredetileg szintén sárga volt. Miért változott meg a színe? – Ezeknek a jármûveknek a jelenlegi meggypiros színe csak az 1973-ban beszerzett osztrák szerelvények óta használatos, mert a vásárlást intézõ BKV-s mûszaki fõosztályvezetõnek a svájci fogaskerekû vasutak látványa alapján ez a szín tetszett meg, és az engedélyezõ hatóságoknál érvényt tudott szerezni annak a nézetének, hogy ennél a különleges vasútnál el lehet tekinteni a villamos hagyományos színétõl. Ez különben ugyanaz a személy volt, aki 1961-ben önkényesen elkezdte a villamosok elefántcsont színûre fényeztetését, és a barna szegõszín helyett a bordó alkalmazását. – Annak idején a „7-173”-as buszok elejének pirosra festésében egyesek politikai üzenetet véltek felfedezni, („MSZP-színûre festették!”) és a városvédõk is ágáltak ellene. Volt-e valaha politikai alapja bármelyik színválasztásnak? – Régen kifejezetten politikai alapja csak az 1919. évi proletárdiktatúra alatt a számos villamoskocsi vörösre fényezésének volt. Az 1933-ban Óbudán létesített elsõ troli-vonalon közlekedõ három kocsi fényezése fehér-sárga volt barna díszléccel, mint a villamosoké. 1949. szeptember 30-ával a BSzK Rt. megszûnt. A 2. Világháború utáni elsõ – 70-es viszonylatszámú Király utcai – trolibusz 1949. december 21-én indult meg, Sztálin 70. születésnapján. Az akkor újonnan érkezett szovjet trolibuszok színének meghatározásáról semmi konkrét indok nem ismert; ennek a színnek a fõvárosban nem volt elõzménye, mint ahogyan a buszok kékjének sem. – A párhuzamos vonalakon éltek-e régen bármilyen arculati fogással a társaságok? – A BKVT 1866-os megalakulását követõen, ahol a társaság lóvasúti vonalat épített ki, ott a közúti vasút közlekedtetésére kizárólagos jogot szerzett. Így az 1889-ben létesített BVV-nek csak a BKVT által még nem foglalt utakon volt lehetõsége vágányt fektetni. A két társaság hálózatának ezért elég jelentõs része versenyvonalként épült ki; például a Csányi utcában is járt villamos a Nemzetiig. Késõbb ezeket az erõltetett vonalvezetésû pályákat a BSzK Rt. fokozatosan megszüntette. Semmilyen különösebb reklámfogás nem volt, de amíg a BKVT nem villamosította a ló-üzemû közúti vasúti hálózatát. A BVV villamosai vitathatatlanul korszerûbbek és vonzóbbak voltak. Seprûs Zoltán Beszélgetés Balogh Imrével. Villamosok színeváltozásai, PR Herald, 2005. január 2.